Ma is sikeres napot zárhattunk Nyirivel. Legutóbb leömlőnél hagytuk abba.
Spoiler: Ma estére beindítottuk a kocsit!
Annyi minden történt, hogy eskü nehéz összeszednem. Meg fáradt is vagyok.
Benzincsőből vettünk egy vastagabbat, mert ami volt azt csak megerőszakolva lehetett a helyére húzni.
A wastegate actuator konzol továbbra is okozott egy kis gondot, flexelni kellett a sarkából. Végül felkerült a turbó is a helyére, igaz, az egyedileg gyártott 1.5 mm-s szűkítós csavart az olajbetáphoz mégsem sikerült elsőre jól megcsinálniuk, mert más menetet vágtak neki mint amit kértünk. Hála az égnek egy kis noszogatás után még ma legyártották a megfelelőt, így nem kellett újra megállnia a munkának.
Ok, turbó a helyén, jöhet a többi. Vízcsövek. Ehhez ugye le kellett (félig) engedni a hűtőfolyadékot és leszedni a szervó szíját, hogy dolgozni lehessen. A csövek odakanyarításán okoskodtam kicsit, végül találtunk egy életképes megoldást, körbetekertem hőálló fóliával és bekötöttük. Reménykedünk, hogy sehol nem fog ereszteni. Jöhet az olaj. Azt Nyiri csinálta egyedül, nyilván patent munka. Tehát a turbó a helyén, 4 összevissza cső rákötve.
Következő lépésként a kipufogót kellett visszakönyörögni a helyére. Na ez baromira nem egy emberes munka. Végül sikerült helyre pattintani. Utólag vettük észre, hogy okos lett volna a lambdát beletekerni mielőtt feltesszük a helyére. Nem baj, végül minden a helyére került. Majd még egy konzolt szeretnék ami leveszi a terhet szegény leömlő válláról.
Visszatöltöttük a hűtőfolyadékot, kapott olajat (What oil should I use for my rustbox session) és már kezdtünk nagyon izgulni mert egyre csak közeledett az első indítás pillanata. Ja igen, valószínűleg a gyujtótrafóm fáradozott, szóval kellett másik, Nyiri tök véletlen talált magánál egyet... Azzal már mind a 4 henger dolgozik. :D
A légszűrőn és a toronymerevítőn kívül minden fontos dolog a helyén. Végre:
Tuti kihagytam mozzanatokat a szerelés folyamatából...
Nyiri j1-nél ölébe vette a laptopot, én indítottam... Kis köhögés-pöfögés, szegény keverék miatti lefulladás után életre kelt, beállt (vagyis Nyiri beállította) az alapjárat és a gép működött. Az alkotó pedig pihenni ment. Vagyis az egyik. Én.
Srácok én nem vagyok autószerelő, messziről sem, de nekem rendesen jól esik ez a csavarozgatás, ötletelés, építés. Persze ezt úgy írom, hogy gyakorlatilag semmihez nem értő, parancsot teljesítő kisinas vagyok Gyuri mellett, de akkor is tök jó.
A kocsi belterében a légbefúvóknál volt egy kis káosz kinézet terén, illetve az olajhőfok mérő nem világított. A sofőrnél levő kis befúvót én szedtem ki. Kellett hozzá egy olyan plasztik kártya ami az ég világon semmire sem jó. Így esett a választásom a védettségi igazolványomra:
Nos, miközben én pihenek és ezt a kisregényt írogatom, Nyiri nem unatkozott, hanem visszament esti műszakra. A középső két légbeömlőt is ugyanolyan formájúra és színűre varázsolta, ráadásul életre keltette az olajhőfok mutató világítását is. Képet is kaptam:
Úgy néz ki a légszűrőhöz majd kell másik cső, hogy jó helyre tudjuk rakni és indulhat a programozás. De ez már a holnapé.
Jóéjt te eszméletlenül koszos kocsi.
, na ilyet sem hallottam még, hogy valaki sárgára fúj valamit fekete helyet... 
