Aszzem a múlt hétvégi autókázásunk most ülpedett le bennem annyira, hogy értelmes módon is meg tudjam fogalmazni a gondolataimat.
Nagyon tetszett az autó. Sokkal inkább egyben van, mint ahogy ezt egy egyedi készítésű angol autótól vártam volna. Nyilván sztereótipia, de akkor is azt hittem, hogy nyekleni-nyaklani fog maga az autó is és belül is. Ehelyett egy tök szépen, igényesen összerakott belső térben ültem, ahol semmire sem lehetett panaszom, talán kivéve a helyet (amibe azért a majd' 130 kilóm is belejátszik azért).
Őszintén szólva a Rover V8-tól sem vártam valami sokat, hiszen az is "csak" egy angol motor, de a menet minden rossz érzésemre rácáfolt. Motorerőre, karakterisztikára és hangra is abszolút hozta azt, amit egy igazi benzinvérű vár egy V8-tól.
Az nagyon érdekes volt, hogy a plusz súlyomnak köszönhetően az autó stabilitása - állításod szerint - érezhetően romlott. Mondjuk én ebből nem sokat éreztem a bal egyben. 
Konklúzió:
Örülök, hogy végre sort kerítettünk erre a gurulásra, mert rájöttem arra, hogy bár egy V8, az V8, de az én lelkemhez a flat6 - V8-hoz képest már-már nyugdíjhoz közelítő középosztálybeli német visszafogottsága - közelebb áll. 
Várom a tavaszt és az első rendes közös gurulást! 
